2013. június 30., vasárnap 16:59

Így lesz a legjobb emberből is gonosz...

Írta: 
Értékelés:
(3 szavazat)

Részletek a cikkből vagy összefoglaló ismertetés (abstract)

Amire az ember valaha is képes volt, legyen az bármilyen borzalom, arra a körülményektől függően mi magunk is képesek vagyunk – állítja a szociálpszichológus Philip Zimbardo.

Az elhíresült 1971-es stanfordi börtönkísérlet vezetője 2007-ben adta ki A Lucifer-hatás című kötetét, nem sokkal azután, hogy kiderült, fiatal amerikai katonák milyen kegyetlen módon bántak a rabokkal az iraki Abu Ghraib börtönben. Zimbardo – aki az egyik katona perében szakértőként is közreműködött – arra mutatott rá, hogy az ott történtek „élesben” ismételték meg a börtönkísérletet.

Az Amerikát és az egész világot felháborító iraki eset után újra felvetődött az a kérdés, vajon hogyan válik kíméletet nem ismerő szadistává a teljesen normális, nem pszichopata, tisztességes átlagember. A tárgyaláson a szociálpszichológus azt fejtegette – és könyvében is erről ír hosszan –, hogy az egyén viselkedését a körülmények nyomása és a rosszul felépített rendszerek is erőteljesen befolyásolhatják. Zimbardo szerint „a helyzet meghatározó ereje győzedelmeskedhet az egyén személyes tulajdonságai, értékei felett”.

A Lucifer-hatás nagyon elszomorító képet fest rólunk, emberekről. Mint írja Zimbardo, a legtöbb ember általában feltehetőleg erkölcsösen igyekszik viselkedni. „De képzeljük el, hogy az erkölcs olyan, mint a gépkocsi sebességváltója, így néha üresbe tesszük. Amikor ez történik, nincs erkölcsi kötelesség. Ha a gépkocsi történetesen lejtőn áll, a jármű és vezetője megiramodik lefelé. Ilyenkor a körülmények természete határozza meg a végeredményt, nem a sofőr szándéka vagy ügyessége.” A szociálpszichológus ezzel az analógiával írja le a „morális önfelmentés” folyamatát.

Hosszasan taglalja a „Lucifer-hatás” lélektani, szociálpszichológiai elemeit, a „szörnyeteggé válás útját”. Talán az egyik legfontosabb ilyen elem a dehumanizáció. „Embertársainkkal rosszabbat ritkán tehetünk, mint ha megfosztjuk őket emberi mivoltuktól, ha a dehumanizáció lélektani folyamatának következtében értéktelennek tartjuk őket” – írja Zimbardo.

Erős Ferenc szociálpszichológus úgy véli, hogy van egy prózai oka is azért annak, hogy szinte egy egész nép engedelmeskedik, s ez a félelem. Bibó azt mondta, demokratának lenni annyit tesz, hogy nem félünk Ha félünk, akkor engedelmeskedünk, és emiatt hódolunk be valamilyen szisztémának.

Bánki György pszichiáter azt emelte ki, hogy a könyv különleges, konstruált, rossz helyzetekről szól, amelyekbe az emberek belekerülnek. „Jó helyzetben bármelyikünk lehet normális, kedves, átlagos. Rossz helyzetben jöhet elő az erős kísértés, az erőpróba, hogy behódolunk-e a gonosz csábításának. A kérdés, hol keressük a gonoszt? A könyv arról szól, hogy belül kell keresnünk, önmagunkban. Mindazok, akik azzal szítják a társadalmat vagy egyes csoportjait, hogy a rossz valami külső dolog, ami ránk támad, és mi jók vagyunk, azok folyamatosan egy hamis illúziót tartanak fenn, amelyben védtelenné válhatunk” – magyarázta.

„Minden az első kis lépéssel kezdődik. Abból csak nem lehet baj, ha egy kicsit chatelek egy hölggyel, miközben a felségem kiment a konyhába – kezdődhet egy egyszerű megcsalás-történet. Abból csak nem lehet baj, ha éjjel felverjük a rabokat és a folyosón sorakoztatjuk őket – gondolhatták Zimbardo börtönőrei.”

C. Molnár Emma párhuzamot vont a szociálpszichológiai kísérletek és a mai magyar „társadalmi kísérlet” között. Mint mondta, a társadalom nagy része például teljesen közönyösen figyeli a mélyszegénységben nyomorgókat, vagy hallgat róluk. Sőt – emlékeztetett Erős – Bogár László kormányközelinek mondott közgazdász ki is jelentette: tudomásul kell venni, hogy Magyarországon vannak menthetetlen emberek.

A dehumanizációs folyamat megjelenik azon a szinten is, hogy Bayer Zsolt leírja a cigányokról, hogy „ezek állatok” – figyelmeztetett Erős, s hozzátette, ezekre a kijelentésekre alig volt reakció. Ezzel a társadalom igazolja, elfogadja mindezt. Immunizálódtak az emberek, már fel sem tűnik egy-egy ilyen kijelentés.

Erős Ferenc nem optimista. Ha – ezen a történelemben, mint láttuk, egyáltalán nem példátlan módon – elaltatjuk a humánumot, akkor mindent meg lehet tenni. Szerinte e felé megy az ország.

További információk

  • A cikk felküldőjének megjegyzései a cikkhez:

    Ne ingassuk a fejünket, hogy velünk ez nem történhet meg, Zimbardo tapasztalatai mást mondanak, a "helyzet meghatározó ereje győzhet az egyén személyes tulajdonságai és értékei felett".

    Erős Ferenc szociálpszichológus szerint a dehumanizáció felé tartunk. Immunissá, közönyössé váltunk, ez nemcsak a mélyszegénységben élők és a cigányság vonatkozásában igaz. A hétköznapok sok kisebb-nagyobb eseményétől is közönyösen fordítjuk félre a fejünket.

    Érdemes beleolvasni a könyvrészletbe is:

Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!