2013. január 12., szombat 20:35

Az írástörténet tanulságaiból

Írta: 
Értékelés:
(0 szavazat)

Részletek a cikkből vagy összefoglaló ismertetés (abstract)

...ha i.e. 4000 körül a klasszikus radiokarbon kronológia szerint a jeleknek ilyen hatalmas áradata árasztotta el ezt a neolitikus kultúrát, mely a Balkán egész északi részét magáénak mondhatta Macedóniától az erdélyi Tatárlakáig, s a különféle telepeken eltérő sűrűségben, de mindenütt tapasztalhatóan jelen volt legalább 500 esztendeig, ami, akárhogy nézzük, történelmi viszonylatokban is már roppant stabilitást jelent, s amelyet ma Vinča kultúrának neveznek az ősrégészek, mi történt, hogy ez a folyamat hirtelen abbamaradt, nincs a környező vagy a következő kultúrákban valódi folytonossága?

...

A Vinča kultúrát ... egy konkurens, az erőszak útjára lépett kultúra fejezte le, nem volt békés szimbiózis.

...

Nem volt szelíd visszavonulás, "feladás", hanem gyűlölet, leszámolás. De amint ezt mondottuk, a győztes sem lehetett boldog. Van, amit el lehet rabolni, s van, amit csak el lehet tanulni. A győztesek elrabolták, amit lehetett, de a tudást hozzá nem sajátították el teljes mélységében, mert akkor be kellett volna olvadniuk e kultúrába. A finom tudásnak, a jelek tudásának ezért itt vége szakadt.

Az együttélés és a kölcsönös előnyök kiteljesítésének harmonikus korszaka itt végződött. Az emberiség egy szép kísérlete véget ért. Jött az, amit jól ismerünk: a non-kooperatív viselkedés primátusa, az erőszak, az erősebb kultusza, ahol a kommunikáció az erősebb parancsa és utasítása. Ezen út végén egy nagy kitérő után újra ott az írás is, az ideografikus írás, hiszen az utasítást kódolni sokkal egyszerűbb, mint a párbeszédet.

További információk

  • A cikk felküldőjének megjegyzései a cikkhez:

    Azért idézem a fentieket Mandics György "Róvott múltunk" című monográfiája II. kötetének 138-141. oldaláról, mert valami olyasmiről számol be, aminek mi most könnyen lehet, hogy előtte állunk. A kései kőkor és a rézkor határán - vagy ezer évvel megelőzve a jelen kánon szerinti legősibb sumer írást - egy békés, termelő és kereskedő kultúra virágzott, amelynek jelhasználata legalábbis protoírásnak tekinthető. Egyes kutatók szerint valódi írást látunk mindennapi tárgyaikon, s a jóval későbbi, közeli rokonságot mutató sumer írást dél felé menekülő túlélői hozták létre.

    Igazán szívderítő, hogy ugyanazon 6-8 ezer éves vésett jeleket minden kutató saját nyelvén fejti meg, s így talál rá az emberiség egyetlen ősi nyelvére, a magyarra, románra, szerbre. Úgy tűnik, egyetemes emberi igény, hogy legalább szellemileg különbnek tudjuk magunkat, vagy legalább távoli őseinket mások(é)nál. Közben csak arról feledkezünk meg, hogy kiváló ősök utódjának lenni nem érdem, hanem feladat, a megmaradáshoz nem elég a dicsőséges múlt, ahhoz találékonyság, alkotóerő és kitartó munka vezet.

    És még ez sem mindig elég. A Vinča kultúra művelőitől csak jót és szépet kapott, aki tanulni akart tőlük. De a Petreşti kultúra tagjai nem tanulni akartak, hanem birtokolni. Irígyelték a szomszédok tevezett település-rendjét, védőfalait, emeletes házait, szentélyeit, bonyolult munkamegosztását, társadalmi rétegzettségét, kifinomult kerámiaedényeit, ökológiai alkalmazkodóképességét, szelektív gabonatermesztését, újításait, s azt hitték, hogy ha elfoglalják a településeiket, akkor mindez az övék lesz. Parácon, ahol a leletek tanúsága szerint ostrom, dúlás, pusztítás, a szentélyek megsemmisítése, általános gyújtogatás és öldöklés volt, a győztesek végül néhány technikai újítást vettek át, nem szellemiséget. Építészetet és némi képzőművészetet, de nem jelkultúrát, nem a szentélyek csillagászati tájolását, nem városszervezést.

    Világunk mai állapotában a 80/20-as arány minden szinten érvényesül, s a kamatgazdaság miatt a polarizáció tovább nő. Nem tudjuk, hogy a Vinča kultúra tagjai megtettek-e minden tőlük telhetőt a tudás átadásáért, a versengő szomszéd kultúrák felzárkóztatásáért. De az ő példájuk világos jel a számunkra: a tudás és a tudáson alapuló anyagi és szellemi gazdagság mielőbbi és minél szélesebb körű megosztása a kultúra megőrzésének egyetlen járható útja. Különben új barbárság köszönt ránk, amelyben évezredekre feledésbe merül, vagy ködös mesékké párlódik mindaz a kevés jó, amit ez a civilizáció valaha létrehozott.

     

Kapcsolódó elemek

Hozzászólások  

 
Önnek nincs elég joga a szavazáshoz!0 #1 bsim-szerk 2013-01-29 10:13
"...a kamatgazdaság miatt a polarizáció tovább nő."

Ez a félmondatocska megérne egy egész misét!
 

Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!