2013. február 03., vasárnap 16:17

Csáki András - mester és művész

Írta: 
Értékelés:
(0 szavazat)

Részletek a cikkből vagy összefoglaló ismertetés (abstract)

Csáki András 1981-ben született Budapesten. 11 évesen kezdett el gitározni a Ferencvárosi Ádám Jenő Zeneiskolában, Kozma Lászlónál. 1996-tól a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnáziumban Szilvágyi Sándor növendéke volt. Két évet Győrben, Roth Edénél tanult, majd tanulmányait 2002-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen folytatta Eötvös Józsefnél. 2007-ben kitüntetéssel diplomázott, és a Zeneakadémia Doktori Iskolájának állami ösztöndíjas (DLA) hallgatója lett. 2012-ben felvették a University of South California posztgraduális képzésére, így a 2012/2013-as tanévben az Egyesült Államokban, Scott Tennantnál, Pepe Romeronál és William Kanengisernél folytatja gitártanulmányait.

2005-től a Bartók Konzervatórium, 2009-től pedig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem gitár tanszakának tanára. 2005-ben tartotta első mesterkurzusát az Egyesült Államokban (Dallasban). Azóta tanított már – az Egyesült Államokon kívül – Angliában, Franciaországban, Észtországban, Görögországban, Németországban és Romániában is.

A fiatal gitárművész egészen kivételes sikersorozattal büszkélkedhet: tizenegyszer nyerte el az első díjat a világ legrangosabb nemzetközi zenei versenyein, úgy mint a „Dr. Luis Sigall” (Chile), a „Michele Pattaluga” (Olaszország), a „Nikita Koshkin” (Calcutta), a „Julián Arcas” (Spanyolország), valamint a Tokiói Nemzetközi Gitárversenyen.

Zeneakadémistaként két alkalommal volt köztársasági ösztöndíjas, és háromszor nyerte el a Fischer Annie ösztöndíjat. 2009-ben megkapta a Duna Televízió „Magyar Csillagok” díját, valamint a Prima Primissima Alapítvány Junior Prima zeneművészeti díját. 2010-ben Márciusi Ifjak Díjjal tüntették ki, 2012-ben pedig elnyerte az USC Thornton School of Music (USA) zenei ösztöndíját.

További információk

  • A cikk felküldőjének megjegyzései a cikkhez:

    A Nádor teremben adott januári hangversenyén a pótszékek mellett is álltak még jó páran. A koncert első felében a mestert halllottuk, aki a hivatásos gitárosok műsorán szinte kötelezően szereplő reneszánsz és barokk műveket könnyedén, hibátlanul, elegánsan játszotta, és ezúttal sem mulasztotta el, hogy néhány mondatban ismertesse a művek szerzőjét, keletkezésük történetét.

    A szünet utáni első darab a kiadott műsortól eltérően Mertz János Gáspár Magyar fantáziája volt. Rodrigo, Duarte és Giuliani művei után ráadásként Tarregától az Alhambra emlékeit hallottuk. Ezek a darabok is szerepelnek a mai előadók műsorán, mégis más volt ez a második rész, mint az első. Más játszott most, mint a szünet előtt, az a művész, akivé a mester ezekben az években válik. Ezekben a művekben nem az előadásra figyeltünk, hanem arra a kivételes jelenségre, amikor az előadó feloldódik a zene áramlásában, amikor a könnyed, hibátlan, elegáns technika nem észlelhető már önmagában, mert valami sokkal nagyobb kifejezésének hasznos eszköze csupán. Amikor egy felülről jövő energia átengedésének örömét éli át a művész, akkor már nem a technikai tökéletességre figyel, csak arra, hogy jól közvetítse azt, amivel találkozott, és mi, akik hallgatjuk, megérzünk valamit abból, ami túl van a művész ujjain, testén, elméjén és lelkén. Ezekért a pillanatokért érdemes koncertre járni.

    Jó közvetítő, művész csak olyan mesterből lesz, aki nem áll meg a tehetség és a szorgalom eredményeit élvezni, hanem tovább és följebb lép. Csáki András most ért e két világ határára. Ez a koncertje arról győzött meg, hogy - mindannyiunk javára és örömére - halad tovább.

Kapcsolódó elemek

Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!