2013. április 23., kedd 18:57

Vallás és pszichoanalízis

Írta: 
Értékelés:
(2 szavazat)

Részletek a cikkből vagy összefoglaló ismertetés (abstract)

Erich Fromm szerint vallásnak tekinthető bármely közösség által elismert eszme- és cselekvési rendszer, amely az individuum számára tájékozódási keretet, valamint odaadásának  tárgyat biztosít. Jelen cikk szerzője ebből a meghatározásból indul ki, hiszen a tudattalan dinamikája szerint bármely erősen befolyásoló, igaznak gondolt eszme annak tárgyává válhat.

Fromm megkülönböztet alapvetően tekintélyelvűségen alapuló, valamint humanisztikus vallási rendszereket. A tekintélyelvű vallásokat – amelyek elsősorban a nyugati világban elterjedtek – úgy határozza meg, mint valamely magasabb hatalmak uralma alatt állás, amely hatalmakat engedelmesség, hódolat, imádat illet csupán felsőbbrendűségük ténye miatt.  A humanisztikus vallás ezzel szemben gyakran istenség nélküli, az ember erejére, képességeire koncentrál, amely elegendő ahhoz, hogy megértsük helyünket a világban.

Jung ösztönénszerűen írja le a vallást befolyásoló kollektív tudattalant. Bänziger a vallásos ösztönt a nemi vagy az agresszív ösztönhöz hasonlítja. A kép nem egységes a tekintetben sem, hogy a tudattalan determinálja-e a személyt, vagy éppen fordítva.

Ebben a szemléleti keretben az összes emberi kultúrában egymástól függetlenül megjelenő vallásnak egyszerűen a tudattalan tartalmakat kordában tartó funkciói vannak. Ha a felettes én egyik eszköze a vallás az ösztönök megzabolázására (ahogy Freud állítja), úgy a vallás segít a belső erőket kordában tartani, és ellentétek dinamikájáról van szó. Ha azonban a vallás segítsével pont az ösztönök szivárognak, kerülnek kifejeződésre, akkor vágyteljesítő lehet a vallási élmény természete.

A tudatot a katolikus vallás és az ahhoz hasonló eszmerendszerek védőgátnak tekintik, amely szükségszerű, és az én működésének határait jelöli ki. A zen-buddhizmusban a tudat mint korlát jelenik meg, amelyet le kell győzni, mert az élet egészlegességének élményétől fosztja meg az embert.

A buddhizmus eszméi szerint a tudattalan hordozza a lényeget, annak irányítása szerint kell élni, a tudattalan mindig tiszta, el nem homályosítható.  A nyugati terminológia szerint a tudattalan inkább az a hatalom, amely féktelen, kiismerhetetlen, pusztító, és amelyet a legtöbb esetben el kell fojtani, korlátozni kell.

„Pótvallás“ lehet például egy társadalom politikai rendszer iránti szélsőséges hűsége, de egy ember neurózisa is nevezhető vallásnak, amennyiben az valamely hittételhez való ragaszkodásban nyilvánul meg.

A mai társadalomban mítoszvesztés van jelen, melynek hatására primitívebb erők aktiválódnak és tömeges mítoszkeresés indul (ez is egy magyarázat lehet a tévéműsorokban széles körben keresett agresszív és szexuális tartalmakra). Freud már magát a vallást is kollektív neurózisnak nevezi, mivel szerinte illúzión alapul és leépíti a kritikai gondolkodást.

További információk

Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!